Ahol a könyvek barátra találnak...
Bármely egyéni életben lehet hatalmas fájdalom. A fájdalom az élet szerves része. A szükségtelen szenvedést viszont az elme megszokásai tartják fenn. Amikor a fájdalommal úgy találkozunk, ahogy van – egyszerűen fájdalomként –, még gyönyörűnek is megélhetjük. Ennek nem kell másképp lennie. Amikor elutasítjuk, és valami „nem fájdalmasat” keresünk, a fájdalmat szenvedésként éljük meg.
Ha jól értem, az igaz találkozás mindig csak a jelenben történhet meg. Mostanában problémák merültek fel köztem és a barátnőm között, és ő azt kéri, hogy gondoljunk át bizonyos dolgokat. Ez számára azt jelenti, hogy vájkáljunk a múltban. Én viszont úgy látom, hogy csak egy minden pillanatban friss találkozásban kerülhetnek a felszínre és oldódhatnak meg igazán a kapcsolat.
Az igaz vágy az Istennel való egyesülés vágya, az igazság iránti vágy és a szenvedés megszüntetésére irányuló vágy. Az igaz vágy a gyökere minden eltorzult és nem helyénvaló vágynak.
Azt mondod, az igaz tanító az igaz Énedre mutat. Ezt bármelyik hagyományra érted, legyen az akár hindu, keresztény, buddhista és a többi?
Igen. Minden vallás alapja az Istennel való misztikus, megismerhetetlen, eksztatikus egyesülés. Ami az alapokra épül fel, az a hagyomány szerkezete – egy ösvény, egy út, amelyen eljutunk odáig.
A megkülönböztető bölcsesség felismeri, micsoda ostobaság állandóság nélküli dolgokat kergetnünk az állandóság keresése során. Legyen az pénz, ennivaló, szeretők vagy magas szellemi állapotok, bolondság az állandóságot abban keresni, ami kezdettől fogva állandóság nélküli.
Mi indiánok békepipát tartunk a kezünkben, a fehér ember vallásának könyve viszont háborúról beszél, és mi végignéztük, hogyan javítja meg a fehér ember – állítása szerint – a világot. Most nekünk, indiánoknak kell megmutatnunk, hogyan kell az embernek testvéreivel együtt élnie, hogy ne használja ki, ne öldösse,
Első szakasz
1. Kezdetben ez az egész mindenség bizony az átman volt, az egyetlenegy. Semmi más nem pislogott. Az átman így gondolkodott:
– Megteremtem hát a világokat!
Az emberi lényeket korábban egyéni „energiacsomagokhoz” vagy sejtekhez hasonlítottuk. Az upa ni sadok szerint: „Az a nap az Isten méze”, a világegyetem pedig a lép. A világegyetem egy számos sejtből álló lép, amelyek mindegyikét méz tölti ki. A sejtek elkülönülnek egymástól, a méz azonban nem – a … Folytatás
Ez a fejezet választ kíván adni az önmegtartóztatás, illetve az ember spirituális és meditatív élete során felmerülő szenvedélyes vágyak megtapasztalásának kérdéseire – amely valójában egyetlen kérdés két része. A kérdés első fele bizonyos szavak megértését és használatát veti fel – ilyenek például … Folytatás
A koncentráció révén az, aki a jóga útján jár, sokkal jobban tudja élvezni az érzékeit, mint az, aki nem sajátította el a koncentráció művészetét. Manapság azonban az érzékiséggel kapcsolatos kérdések terén uralkodó hozzáállásunk tragikusnak mondható: azt hisszük, hogy minél gyakrabban merülünk … Folytatás
Válasszuk azt, hogy nem csinálunk nagy ügyet semmiből, legyünk jóindulatúak, megbocsátók, könyörületesek, és szeressük feltétel és kivétel nélkül az élet minden kifejeződési formáját, önmagunkat is beleértve. Összpontosítsunk az önzetlen szolgálatra és a minden teremtmény iránti szeretetre, figyelmességre és tiszteletre. Tartózkodjunk … Folytatás
Az emberiség tudatfejlődésének velejárójaként jelentős változások mennek végbe jellemző beállítottságában és társadalmi formáiban. Fokozatosan elveszíti vonzerejét minden, ami negatív, kevésbé lesz elfogadható, és már nem olyan meggyőző. Egyre kevesebb híve marad a gyűlöletnek, a bosszúállásnak, a büszkeségnek és a képmutatásnak. Ekkor … Folytatás
Az elmét a túlélés és saját működésének állandósítása ösztönzi. Mintha attól félne, hogy eltűnik, ha csak egy pillanatra is elhallgat. (A legtöbben háttérzenével és beszélgetéssel nyomják el a csendet.) Az elme elcsendesítéséhez az Istennek való önátadás révén el kell engednünk bizonyos késztetéseket: A gondolkodás … Folytatás
A hagyományos „igaz” vallásokban gyökerező téves elképzelések két hibaforrásra vezethetők vissza. Az egyik az eredeti nagy tanító jellegzetes tanításainak egyszerű félreértése vagy téves magyarázata. Akik elsőként hallották ezeket, nem voltak megvilágosodottak, az eredeti tanításokat tehát megfertőzte egójuk, amit aztán a későbbi nemzedékek … Folytatás
Egyszer egy ember sivatagos vidéken utazott keresztül. Hosszú és küzdelmes volt az útja, és nagyon megszomjazott. Találkozott egy másik utazóval, és megkérdezte tőle a folyóhoz vezető utat, a másik utazó pedig így válaszolt: – Gyere velem! Épp arra tartok. Jól … Folytatás