Az örökké tartó öröm keresése

Az idézet forrása: A szív csendje című könyv • Filosz Kiadó

Nagyon őszintének kell lenned magadhoz. Valóban szabad akarok lenni? Tényleg fel akarok ébredni? Mit teszek érte? Légy őszinte magadhoz! (A közelből gyerekek nevetése és játéka hallatszik.)

Hallgasd csak ezeket a szülinapozó gyerekeket! Bármit csinálnak, boldogok. De a zsúr végén haza kell menniük. Holnap iskolába kell menniük, vagy otthon kell segíteniük, majd olyan dolgokat kell csinálniuk, amikhez nem fűlik a foguk. Nemsokára azon jár az eszük, mikor lesz újra szülinapi zsúr. Még több zsúrt tartanak. És ez így megy, amíg fel nem nőnek. Soha sincs vége. Egyik buli a másik után. Vadul buliznak, s abban keresik a boldogságot, a békét. (Nagy nevetés.)

Az örökké tartó örömet keresik. De nem értik, hogy semmi rajtunk kívüli nem hozhatja el ezt. Semmi.

Fejest kell ugranod önmagadba! Meg kell tanulnod csendben ülni, lecsendesíteni az elmédet. És az önmagától jön majd el. Nem kell imádkoznod vagy gyakorlatokat végezned hozzá, vagy – ahogy korábban mondtam – nem kell bizonyos szertartásokat bemutatnod vagy könyveket elolvasnod. Egyszerűen csak ülnöd kell, és elcsendesítened az elmédet azáltal, hogy megfigyeled, és kutatod: „Kinek jelennek meg a gondolatok?” Csendesedj el, és tudd: én vagyok az Isten.