Brahmacsarja: jóga és cölibátus

Az idézet forrása: Hatha jóga, a rejtett nyelv című könyv • Filosz Kiadó

Szvámí Sivánanda Rádhá

Jóga és brahmacsarja

„A gyönyörökkel teli élet vonzásában az ember azt hiszi, az örömök örökké tartanak, pedig mulandóak. A gyönyörök szédítő örvényének fogságában, elvakultan, az ember képtelen ezt belátni. Aki azonban helyes megkülönböztetőképességgel rendelkezik, átlát az érzéki gyönyörök tiszavirág-életű fátylán, megtanulja befelé irányítani az érzékek kifelé áramló energiáját. És visszafordítja ezt az energiát a Lélek, az Istenség oltára felé.”
(B. K. S. Iyengar)

Az ősi szövegek különböző kommentárjai kiemelik, hogy az Úr Siva csak akkor képes a teremtésre, amikor társával, Saktival egyesül. Ezt a felfogást aztán az emberi viszonyokra is alkalmazták. Mert hatalmas különbség áll fenn a kozmikus energia (Siva) és annak megnyilvánulása (a világegyetem, számtalan galaxisával), illetve a hétköznapi férfi és nő között, akik az emberi faj fennmaradását szolgáló nemzés aktusába kezdenek. Vannak, akik határozott céllal nemzenek gyermekeket, és tisztában vannak az azzal járó felelősséggel, mások viszont úgy, hogy nem törődnek a következményekkel. Hasonlóképpen egyesek azért lépnek a jóga útjára, hogy általános egészségüket és kapcsolataikat javítsák, mások pedig csak azért, hogy kibontakoztassák frissen felfedezett lehetőségeiket.

Amikor az életnek az a célja, hogy magasabb rendű lényekké váljunk, ami folyamatosan növekvő tudatosságot jelent, világossá kell tenni, hogy ez a cél milyen eszközökkel érhető el. Az érdemekkel teli karma és korábbi megszületések hajlamossá teszik az embert, vagy inkább mély vágyat keltenek benne, hogy egyesüljön a benne rejlő Sivával és Saktival. A logika, értelem és cselekvés férfi oldalainak, illetve az intuíció, érzelem, fogékonyság és kitartás női oldalainak ugyanúgy egyesülniük kell minden jógiban és jóginíben. B. K. S. Iyengar megállapította, hogy tökéletes hatha jógivá válni nehezebb, mint bármelyik tudományágban PhD-fokozatot szerezni.
A törekvő életében a családfőként eltöltött éveket olyannak láthatjuk, mint a Bhagavad Gítában a csatamezőt. A személyiség minden egyes vonása vagy azok elágazásai csatára sarkallnak. Amikor a családfői feladatokat teljesítettük, a gyermekek felnőttek és saját lábukra álltak, az élet struktúrája megváltozhat. A későbbi életévekben csökken a nemiség iránti érdeklődés, mert értékesebbé és követésre méltóbbá válnak másfajta eszmék, eljött az ideje, hogy az ember saját lehetőségeinek kiteljesítésén dolgozzon. Mindazon erőfeszítések, amelyekre eddig a családfői kötelességek ellátásához volt szükség, most a magasabb tudatosság céljának követésére fordíthatók.
Az önmagunk feletti uralom – a megszabadulás – elérésének folyamata – természetesen a hétköznapi életben kezdődik, amikor az ember kiszabadul a kötődései, vágyai, mohósága, szenvedélyei rabságából, akár van családja, akár egyedül él. A felelősségeket vállalni kell, és a legnagyobb gondossággal, a lehető legmagasabb szinten kell teljesíteni, bármilyen helyet töltsön is be az ember az életben.

Több spirituális irányzat is hangsúlyozza, hogy a brah­ma­csarja vagy önmegtartóztatás nem szükséges a megszabadulás elé­réséhez, én azonban szeretnék rámutatni, hogy ilyesfajta kijelen­té­seket rendszerint olyan férfiak tettek, akik hozzászoktak, hogy a nőket alárendeltjeiknek tekintsék. Volt köztük, aki nem törődött tettei követ­kez­ményeivel, az esetleges utód felelősségét a nőre hagyta. A férfi és nő közötti hagyományos kapcsolatban nem megszokott, hogy a nő anyagi és érzelmi tekintetben önálló legyen. Ám aligha tekinthető áldásnak, ha bármely függő helyzetben lévő ember szenved, a másik fél pedig kikerüli a felelősséget, még ha a szentség érdekében teszi is. Jóginík vagy azok tanítványai ritkán írták le a tanításaikat, így a női nézőpontról nem sok feljegyzésünk maradt.
A különböző kultúrákban másfajta hagyományok élnek…. (részlet a könyvből)