Ahol a könyvek barátra találnak...
Kétségtelen, hogy minden az ellentétében rejlik: a nyereség a veszteségben, az ajándékozás a visszatartásban, a megbecsülés a megaláztatásban, a gazdagság a szegénységben, az erő a gyengeségben, a bőség az ínségben, a felemelkedés a letaszítottságban, az élet a halálban, a győzelem … Folytatás
Van egy olyan jel, amelyről félreérthetetlenül felismerhető, hogy ki érte el Istent: az ilyen embernek ugyanis minden engedelmeskedik, legyen az kicsi vagy nagy, s így ő mindenek fölött uralkodik, hiszen ő ugyanaz a mindenség számára, mint ami a szív a … Folytatás
Mindaddig, amíg az ember nem szabadította meg magát kötelékeitől, jogosulatlanul búslakodik mások rabsága miatt. Faqír, ez a világ olyan, mint Saul folyója: senki nem menekül meg tőle, aki iszik a vizéből, hacsak nem elégszik meg belőle annyival, amennyi markába belefér.1 Milyen … Folytatás
Arról, hogy a lélek eredendően nem olyan volt, mint amilyen most, hanem folt nélküli, szabad és hatalmas. Nem kétséges, hogy gyökerében a lélek folt nélküli, azonban folttalanságát követően szennyessé vált, kiválóságát követően hitvánnyá, hatalmasságát követően elesetté, gazdagságát követően szegénnyé, bölcsességét … Folytatás
Az igazi mesterek és a hamis mesterek megkülönböztetésének fontosságáról, valamint arról, hogy a közönséges emberek miért nem képesek felismerni az előbbieket. Nem kétséges, hogy a közönséges emberek koruk embereit teszik mesterükké, akik aztán meghagyják őket a hűtlenség állapotában, melyben ki … Folytatás
Dzsaláladdín Rúmi, a szúfi dervisek mevlevi rendjének alapítója, kétségkívül a Kedves minden idők egyik legnyíltabb szívű, legelragadtatottabb imádója. Rúmi egy Balh nevû eldugott kis faluban született a mai Afganisztán területén, ám élete legnagyobb részét a törökországi Konjában töltötte, mely a … Folytatás
A mélységes béke pillanatait mindannyian megtapasztaltuk már, midőn úgy tűnt, hogy az idő és vele a világ hirtelen megáll, és mi kapcsolatba kerülünk a Végtelennel. Az elmúlt években számos könyv jelent meg halál közeli élményekről. Ez az élmény olyan emberekkel történt meg … Folytatás
Egyszer Khidr, Mózes tanítója figyelmeztette az emberiséget, hogy egy bizonyos időpontban a világ valamennyi vize eltűnik majd a föld színéről, kivéve, amit megfelelő módon elraktároznak belőle. Ezután minden megújul majd, és más vizek érkeznek, amelyek tébolyodottá teszik az embereket. Csupán egy … Folytatás
Abban a biztos tudatban aludt el, hogy Allah tökéletesen gondoskodik majd róla, ahogyan a madaraknak és a vadállatoknak is gondját viselik a maguk világában.
Hajnalban madárkórus ébresztette. Ádám fia kezdetben nyugodtan feküdt tovább, és várta, hogy feltűnjön az eleség. Noha bízott a láthatatlan erőkben, és abban is biztos volt, hogy megérti majd őket, …
Núrí Bej egy megfontolt és tiszteletre méltó albán úr volt, aki egy nála sokkal fiatalabb nőt vett feleségül. Egy este, amikor a szokásosnál korábban ért haza, egyik hűséges szolgája odament hozzá, és így szólt: – Úrnőnk gyanúsan viselkedik. A lakosztályában tartózkodik, egy … Folytatás
Élt egyszer egy tavacskában három hal. Az egyik okos volt, a másik közepes képességű, a harmadik pedig ostoba. Életük nagyjából úgy telt, mint a halak élete bárhol a világon, míg egy napon arra nem tévedt – egy ember.
Egy napon egy szúfínak öltözött ember az úton bandukolva összetalálkozott egy kutyával, és a botjával kegyetlenül megverte az állatot. A kutya a fájdalomtól vonítva a nagy bölcshöz, Abu Sza‘ídhoz rohant. A lába elé vetette magát, és sérült mancsát föltartva, igazságot követelt magának a szúfí ellenében, aki oly kegyetlenül elbánt vele.
“Óh, szádhu, egyszerű módon tisztítsd meg a tested!
Ahogy a csíra benne rejlik a fában, a csírában pedig a virágok, a gyümölcs és az árnyék,
Úgy a mag is benne van a testben, de magába is foglalja a testet.
A szúfizmus témája szintén az Istennek való önátadás. Nem kelletlen fegyverletétel, nem pusztán az, hogy engedjük, hogy legázoljon bennünket a végzetnek nevezett könyörtelen gépezet, hanem a szerelmes örömteli önátadása Kedvesének, a lenyűgözöttség, a belemerülés olyan elragadtatott boldogsága, amelyben az ember nyomtalanul eltűnik.
… A királynak volt egy hatalmas elefántja, amelynek jó hasznát vette a csatákban, és félelemteli tiszteletet ébresztett vele az emberekben.
A környékbeliek égtek a vágytól, hogy láthassák az elefántot, és néhányan a város vak lakói közül is, bolond módra, a keresésére siettek.
Minthogy fogalmuk sem volt, milyen egy elefánt formája vagy alakja, csak vakon tapogatóztak, hogy valamely részének érintésével ismereteket szerezzenek róla.