Ahol a könyvek barátra találnak...
A nagy bölcs, Csuang-ce, aki éppolyan szellemes volt, mint mély értelmű, a következő hasonlattal élt:
„Képzeljük el, hogy valaki csónakkal kel át a folyón, és egy üres csónak sodródik felé. Még egy hirtelen haragú ember sem gurulna dühbe ilyenkor. De tegyük fel, hogy valaki…”
Abban a biztos tudatban aludt el, hogy Allah tökéletesen gondoskodik majd róla, ahogyan a madaraknak és a vadállatoknak is gondját viselik a maguk világában.
Hajnalban madárkórus ébresztette. Ádám fia kezdetben nyugodtan feküdt tovább, és várta, hogy feltűnjön az eleség. Noha bízott a láthatatlan erőkben, és abban is biztos volt, hogy megérti majd őket, …
Núrí Bej egy megfontolt és tiszteletre méltó albán úr volt, aki egy nála sokkal fiatalabb nőt vett feleségül. Egy este, amikor a szokásosnál korábban ért haza, egyik hűséges szolgája odament hozzá, és így szólt: – Úrnőnk gyanúsan viselkedik. A lakosztályában tartózkodik, egy … Continued
Élt egyszer egy tavacskában három hal. Az egyik okos volt, a másik közepes képességű, a harmadik pedig ostoba. Életük nagyjából úgy telt, mint a halak élete bárhol a világon, míg egy napon arra nem tévedt – egy ember.
Egy napon egy szúfínak öltözött ember az úton bandukolva összetalálkozott egy kutyával, és a botjával kegyetlenül megverte az állatot. A kutya a fájdalomtól vonítva a nagy bölcshöz, Abu Sza‘ídhoz rohant. A lába elé vetette magát, és sérült mancsát föltartva, igazságot követelt magának a szúfí ellenében, aki oly kegyetlenül elbánt vele.
… A királynak volt egy hatalmas elefántja, amelynek jó hasznát vette a csatákban, és félelemteli tiszteletet ébresztett vele az emberekben.
A környékbeliek égtek a vágytól, hogy láthassák az elefántot, és néhányan a város vak lakói közül is, bolond módra, a keresésére siettek.
Minthogy fogalmuk sem volt, milyen egy elefánt formája vagy alakja, csak vakon tapogatóztak, hogy valamely részének érintésével ismereteket szerezzenek róla.
Rjókan egy nagy hegy lábánál éldegélt nyomorúságos remetekunyhójában. Egy holdfényes éjszakán tolvaj surrant be hozzá, de semmit, az égvilágon semmi ellopnivalót sem talált. Rjókan a mezőről tért épp vissza, s rajtakapta a tolvajt. – Ó, szegény ember! – szólította meg. … Continued
