Gyík Fia

Kategória: Könyvrészletek, Sámánizmus | 0

Az idézet forrása: Sámánhangok című könyv • Filosz Kiadó

Gyík fia

Gyík Fia

Wiradzsuri – Ausztrália

 

Jibai-dthulin fia egy a murri alosztályhoz és a kenguru totemhez tartozó wiradzsuri volt. A. W. Howitt szerint Gyík Fia csak azután mondta el neki a történetet, miután megtudta, hogy Howitt maga is részesült beavatásban és rá lehet bízni a sámántanuló beavatása során tett szent utazásának különös részleteit.

Gyík Fia tanulóévei nagyon kicsi korában, apja révén kezdődtek. Mikor elérte a tízéves kort, további beavatási élményeken ment keresztül, ezek részletei szerepelnek az alábbi beszámolóban. Tanonckodásának ebben a szakaszában szerepel utazás az alsó világba és az égi szférákba; találkozás a holtakkal, állat-szövetségesekkel és szellemlényekkel; áthaladás „összecsapódó kapukon” és sok más, a sámánizmusban világszerte közös, szokványos elem.

Az ausztráliai wiradzsuri mulla-mullung (sámán) erejét azokból a természetfeletti forrásokból nyeri, amelyekkel a másik világba tett utazásai során találkozik. Mindig képes test nélküli állapotukban látni az élőket (szellem-hasonmásként) és a halottakat (az elhunyt szellemeként). Szándéka szerint képes elhagyni testét, és messzi – természetes és természetfeletti – tájakra utazni vagy vitetni magát. Ereje, hatalma egyaránt használható jó és rossz szándékkal. A mulla-mullung szükségszerűen álomban és révületben szerzi tudását, mégis, tudása és ereje könnyen szertefoszlik, amint az Gyík Fia esetében is történt.

 

Az apám Jibai-dthulin. Kisfiú koromban kivitt a bozótba, hogy mulla-mullunggá képezzen. Két nagy kvarckristályt [wallung] tett a mellemre, és azok eltűntek bennem. Nem tudom, hogyan mentek be, de éreztem, amint melegségként átjárnak. Ennek az volt a célja, hogy okos legyek és képes legyek dolgokat a felszínre hozni. Adott más dolgokat is, például kvarckristályokat vízben. Úgy néztek ki, mint a jég, a víznek pedig édes volt az íze. Ettől fogva láttam olyan dolgokat, amelyeket anyám nem. Amikor vele jártam a határt, néha ilyesmit mondtam: „Mi az ott? Mintha emberek mennének.” Ő ilyenkor azt válaszolta: „Gyermekem, nincs ott semmi.” Ezek voltak a dzsirek, (szellemek), akiket látni kezdtem.
Amikor körülbelül tízéves voltam, elvittek a burbungba, és láttam, hogy az öregek mit tudnak kihozni magukból. Aztán, amikor kinőtt a fogam, az öregek wallunggal a szájukban kergettek, azt kiabálták: „ngai, ngai”, és rázták felém a kezüket. Egy időre kimentem a bozótba, s amíg ott voltam, kijött hozzám apám. Azt mondta: „Gyere ide hozzám!” Odamentem, mutatott a kezében egy kvarckristály-darabot, és amikor megnéztem, apám lement a földbe, majd láttam ismét felbukkanni. Egész testét vörös por borította. Ez nagyon megijesztett. Aztán azt mondta: „Gyere hozzám!” Odamentem, és így szólt: „Próbálj meg felhozni egy wallungot!” Megpróbáltam, és fel is hoztam egyet. Ekkor azt mondta: „Gyere fel velem ide!” Láttam, hogy egy lyuk mellett áll, amely a földbe, egy sírba vezetett. Belementem, és egy halottat láttam, aki tetőtől talpig végigdörzsölt, hogy okos legyek, és adott néhány wallungot. Amikor kijöttünk, apám egy gunrra (tigriskígyó) mutatott, és így szólt: „Ez a te budzsanod [totem], és az enyém is.” A kígyó farkához zsinór volt kötve, amely elért hozzánk. Ez egy olyan zsinór volt, amit a varázslók együtt, föltekerve szednek ki magukból.
Apám megfogta: „Kövessük!” A tigriskígyó átment több fatuskón és minket is átengedett. Aztán egy nagy palackfához értünk, átmentünk rajta, utána pedig egy olyan fához, amelynek körben megduzzadt a gyökere. Az ilyen helyeken él Daramulun. Itt a gunr lement a földbe, mi követtük, és a fa üreges belsejében jöttünk föl. Ott egy csomó kis Daramulun­t láttam, Baiame fiait. Miután kijöttünk, a kígyó egy nagy lyukon át a földbe vitt minket. Ott volt néhány kígyó, akik hozzám dörgölőztek, de nem bántottak, mert a kígyó a budzsanom. Azért csinálták, hogy okos ember és mulla-mullung legyek. „Fölmegyünk Baiame táborába” – mondta apám. Lovaglóülésben felült egy mauirra (fonal), engem egy másikra ültetett, és egymás karjába kapaszkodtunk. A fonal végén Baiame madara, Wombu volt. Átmentünk a felhőkön, és a túloldalon ott volt az ég. Átkeltünk azon a helyen, ahol a varázslók szoktak, és az folyamatosan, nagyon gyorsan nyílt és zárult. Apám elmondta, hogy ha hozzáérne az áthaladó varázslóhoz, megsértené a lelkét, és hazatérése után a doktor megbetegedne és meghalna. A túlsó oldalon Baiamet láttuk a táborában ülni. Nagyon nagy, hosszú szakállú öregember volt. A lábait maga alá húzva ült, és a vállairól két kvarckristály magasodott fölé az égbe. Sokan voltak ott fiai közül is és a népéből is, akik a madarak és az állatok.
Ezután, és amíg a bozótban voltam, kezdtem felhozni dolgokat, de nagyon beteg lettem, és azóta semmit sem tudok csinálni.