Ha Jézus ma élne

Az idézet forrása: Jézus és a felébredés című könyv • Filosz Kiadó

Jézus és a felébredés

Sokszor elmerengek, vajon milyen lenne, ha Jézus ma élne? Képzeljük el Jézust, – aki végső soron nem keresztény volt, hanem zsidó – amint belép egy templomba, fellép a szószékre, és prédikál. El tudjátok képzelni, micsoda kihívást jelentene ez a gyülekezetnek? El tudjátok képzelni, hogy mennyire elütne azoktól a prédikációktól, amit a templomokban hallunk?

Az evangéliumokban Jézus újra meg újra számon kéri kora vallásának tekintélyszemélyeit, de amit mond, végső soron a vallás minden formájára érvényes. Nem számítana, hogy zsidóként, keresztényként, buddhistaként vagy hinduként nevelkedett volna, mivel magáról a vallásnak a szerkezetéről beszél – annak hierarchiájáról, arról, ahogyan enged az emberi hatalomvágynak, a befolyásolás erejének és a pénzéhségnek. Úgy vélem, Jézus pontosan értette, hogy a vallás ahelyett, hogy a lét ragyogásához, a Szellem misztériumához hozzákapcsolna, könnyen éppen az isteni valóság korlátjává válhat. Amint túlhangsúlyozzuk a konvencionális vallási szertartásokat, vagy azt, hogy az ember mit tegyen, és mit ne tegyen, bizony szem elől tévesztjük a vallás elsődleges feladatát, ami nem más, mint hogy a lét misztériuma felé mutasson, és ráébresszen arra, mik is vagyunk valójában.

Persze ezeknek a külső formáknak is megvan a maga hasznuk. Az a vallás társadalmi szerepe, hogy mérsékelje az egós impulzusokat és vágyakat, és e morális, etikai funkció az egész történelem folyamán nagy hangsúlyt kapott. A tér és idő világában, amikor az emberek egészséges erkölcsi szemlélettel mozognak, mindez nagyon pozitív, a vallásnak pedig fontos szerep jut abban, hogy az ego mélyebb, sötétebb impulzusait segítsen kordában tartani.

 

Jézus és a felébredés

Csakhogy a vallás elsődleges rendeltetése nem erkölcsi kódexek közvetítése, ahogy nincs köze sem politikához, sem hatalomhoz, sem hierarchiához. A vallás legfőbb szerepe az, hogy előmozdítsa a mennyei megtapasztalását, és összekapcsoljon a létezés misztériumával. Amint egy vallás megfeledkezik az örökkévalóságba nyúló gyökereiről, elmulasztja betölteni lényegi feladatát. Jézus azért ütött meg kritikus hangot kora vallását illetően, mert látta, hogy az nemcsak hogy nem kapcsolta az embereket a titokhoz, hanem gyakorlatilag aktívan részt vett a lét misztériumának elfedésében, a Mennyei Királyság elhomályosításában. Így hát belülről kritizált. Nem utasította el szükségszerűen a vallást, amelyben felnőtt, inkább arra érzett hívást, hogy kérdőre vonja és átalakítsa. Jézus tisztán látta, hogy a hatalom bármely intézmény keretei között képes korrupttá válni, legyen az politikai, gazdasági vagy vallási intézmény, és ez modern korunkban sincs másként. Ha Jézus emberként itt és most létezne, mondanivalója ebben a témában ugyanolyan sokkolóan hatna, mint kétezer évvel ezelőtt.