Srí H. W. L. Poonja

Az Igazság VAN

Kötés típusa: Kartonált

Fordító: Malik Tóth István

Műfajok: , ,

Leírás

Srí Ramana Maharsi megvilágosodott tanítványa, Pápádzsí (angolosan Papaji) a XX. század végének egyik legnagyobb hatású tanítója volt. Tanításainak mindmáig legteljesebb gyűjteményét tervezi megjelentetni magyarul a Filosz Kiadó.

Ehhez előzetes igényfelmérést végzünk, hogy meg tudjuk becsülni, hány olvasót érdekelne a könyv, mivel ettől függ, milyen módon jelenik meg (e-könyv, kis példányszámú digitális nyomás vagy nagyobb példányszámú nyomdai előállítás).

Megköszönjük, ha IDE KATTINTVA egy előrendeléssel jeleznéd, hogy elvileg érdekelne-e ez a könyv.

Részletek a könyvről: http://papaji.hu/kiadvanyok/az-igazsag-van/

Mindmáig a legteljesebb gyűjtemény a XX. század végének egyik legnagyobb hatású mestere, Srí H. V. L. Púndzsa, más néven Pápádzsí tanításaiból. Válogatás az 1990 és 1997 között elhangzott beszélgetésekből, melyeket az őt felkeresőkkel folytatott az úgynevezett szatszangokon (a kifejezés szó szerinti jelentése: az igazság társaságában lenni).

A könyvben szereplő beszélgetések minden oldalról körüljárják a tanítást, és végül egy gyönyörűen csiszolt gyémántot kapunk – ami, mint ahogy az kiderül, mindig is a miénk volt.

A könyvről

„A könyv számos fejezetre és bekezdésre oszlik. Ez a felosztás egyedül annak tulajdonítható, hogy a feltett kérdések más-más témákat érintenek. A kérdésekre adott válaszokban azonban egyetlen erő rejlik, és egyet jelentenek: te örök lét, határtalan és osztatlan egész vagy. Most olyasvalakivel vagy, akinek nincsenek tanításai, és aki csak egyvalamit tud mondani – és az sem tanítás –: csak maradj csendes, minden jól alakul majd, maradj csendes! Te maga vagy Isten! Mi más lennél? Itt és most, mindenütt, boldog vagy, béke vagy.

Ne fogadj el semmilyen olyan képzetet, miszerint bajban lennél! Mindössze ennyit kell tenned. Ez nem keresés, hanem a zavarodottság megszüntetése. Azért vagyunk itt, hogy segítsük egymást. Ne tedd magadévá azt a képzetet, mely szerint én magasabb rendű vagyok, te pedig alacsonyabb rendű! Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk, miként legyünk boldogok, miként lehet az egész világ boldog. Megbeszélhetjük magunk között, hogy mi a módja annak, hogy boldogok legyünk, és hogyan tudjuk ezt a boldogságot átadni minden létezőnek.”

 

Részletek a könyvből

Ürességként táncoló szeretet vagy

Namaszkár!

A kezdetek előtti tiszta tudatosság vagy.
A szeretet teljessége a szeretetben
s a tudatosság üressége vagy.
Te vagy a létezés és a béke, túl a békén.
Te vagy a vászon, amelyre minden rávetül.
Te vagy a tudás fénye,
Az, aki a teremtés fogalmát adta a teremtőnek.
Felejtsd el, ami elfelejthető, és ismerd magad
Akként, amit nem lehet elfelejteni!
Te vagy az alap, amelyen minden mozog.
Hadd mozogjon! Te a most vagy, a „most-ság”
– milyen „én” állhatna kívül ezen?
Te az igazság vagy, és csak az van.

Te a nemcselekvés vagy.
A cselekvés a visszatükröződésed, a játékod, a világod.
A Nap a nemcselekvés, a tükrök a cselekvés.

Te ez az értékes pillanat vagy, maga a jelenlét.
A szellő, amely megérint,
még a démonokat is megszenteli.

Te Az vagy, aki tudatában van
a tárgyak és gondolatok tudatosságának.
Te Az vagy, ami még a tudatosságnál is csendesebb.
Te vagy az élet fogalmát megelőző élet.
Természetes állapotod a csend, amely nem elérendő,
hiszen mindig van.

*

Mi ez a szünet a gondolatok áramában?

Ebben a szünetben ott a tudatosság. Két felhő között is van szünet: a kék ég! Lassítsd le a gondolatokat, és figyelj a szünetekre! Igen, tekints a szünetekre, és azokra fordíts nagyobb figyelmet, ne a felhőkre! Amikor egy gondolat eltűnik, és a következő még nem bukkan fel, az a tudatosság, a szabadság. Az saját szállásod, saját hajlékod. Te mindig ott vagy.
Változtasd meg a figyelmed irányát! Ne az alakot nézd, hanem a hátteret! Ha egy falméretű, fekete táblát erősítek a falra, rajzolok rá egy fehér pontot, és megkérdezem, mit láttok, kilencvenkilenc százalékotok nem fogja látni a táblát. (Nevet.) Azt fogjátok mondani: „Kis, fehér pöttyöt látok.” Egy ilyen hatalmas táblát nem láttok, a kis, majdnem láthatatlan pötty viszont a szemetekbe ötlik! Vajon miért? Mert ilyen az elme beidegződése: a külső formát nézi, nem a táblát; a felhőre tekint, nem az égre; a gondolatot figyeli, nem a tudatosságot.
Ennyi a tanítás. Tekints mindig a tudatosságra! Mindig a tudatosságra tekints, és tudd, hogy te Az vagy! Az a saját szállásod, saját hajlékod. Maradj itt! Itt senki sem érinthet meg. Ki léphet be ide, ahol vagy? Még a saját elméd sem.

*

Állítólag háromféle kereső létezik: azok, akiknek a megértése olyan gyors, mint ahogy a kámfor lángra gyúl; azok, akiknek a felfogása olyan, mint a puskapor; és azok, akik lassabban értik meg, és hasonlatosak a nedves fához. Milyen tanácsot adsz a nedves fának?

Azt, hogy nincsenek besorolások, és nincs mit elérni. Mindig szabad vagy, de a figyelmed másra irányul. Csak fordítsd vissza a figyelmed az Önvalóra – el az állandótlan tárgyakról. Ami vagy, az állandóan itt van.

Úgy akarok égni, mint a kámfor, és itt akarok maradni!

Ha a kámfor tűz közelébe kerül, hamar lángra gyúl. A Guru a tűz, és a Szíved a kámfor, ha elég erős benned az elhatározás, a komolyság, az eltökéltség. Ekkor ha közel mész a Szívedben lévő tűzhöz, semmi sem marad. Ha faszén vagy, akkor eltart egy ideig, míg lángra lobbansz, és valami visszamarad; a friss ágnak még tovább tart. De még ezek az emberek is megkapnak percek alatt mindent, ha nem tekintenek máshová, kizárólag az Önvalóra.

Ez a bennem lévő tudatosság Az?

Nem, nem. Ez a tudatosság nem Az. Embereknek, tárgyaknak és elképzeléseknek vagy tudatában, melyek mind a múlthoz tartoznak. A múltra való tudatosság nem az. Aki tudatában van a tudatosságnak, az Az! Tudsz követni? Ki van tudatában a tudatosságnak? Amikor tudatában vagy egy tárgynak, akkor annak is tudatában vagy, hogy az elmédben tudatában vagy valaminek. Ki van hát tudatában e tudatosságnak? Fordítsd az arcod Afelé, ami tudatában van valaminek, és ha már tudod, felejtsd el! Ha nem felejted el, múltbeli tapasztalattá válik, és a múltba vonja a figyelmedet, olyanná téve Azt, mint ami jön-megy! Pedig Az nem múlt, felejtsd hát el a róla szerzett tapasztalatokat. Ha így teszel, szabad emberként élsz a világban, aki még a megvilágosodáshoz sem kötődik! Felejts el mindent! Ennyi az egész. Ha azonban emlékezel, akkor emlékké válik, és ez már a múlt.

Hogyan ismerhetem meg Azt?

Boldogság, béke, szeretet: így írjuk le, de sokkal több ezeknél. Jóval túl van azon, amit várhatsz. Az elvárás csak az elme, amely ráadásul nem is létezik. Az messze túl van ezen, ráadásul ebben a pillanatban a tiéd lehet. Nincs szükség semmilyen nagy előkészületre ahhoz, hogy elérd. Nincs szükség erőfeszítésre. Nincs módszer. Csupán maradj csendes, és felfedi önmagát. Csak ne zavard meg! Adj neki egy esélyt most! Több millió évet eltöltöttél mással, most szánj rá egy másodpercet! Engedd feltárulni, hagyd, hogy felfedje Önmagát neked. Mivel rávetíted saját fogalmaidat, szándékaidat, elvárásaidat és elképzeléseidet, nem láthatod ezt a kinyilatkoztatást. Ez kinyilatkoztatás, maradj csupán csendes, és meg fog történni. De nem meditáció, koncentráció, zarándoklat, templomba járás által, nem önmegtartóztatás vagy jóga segítségével. Mindezek nem segítenek abban, hogy odajuss, hiszen Az itt van! Mindezek csak a halogatást szolgálják. Az elme becsap, ne hallgass rá! Egyszerűen maradj csendes! Ne gondolj el egyetlen gondolatot se, még ennyi erőfeszítés sem szükséges. Fel fogja fedni Önmagát!

Úgy látom, csak a belső valós, Az van itt mindig.

Ha a belső valós, akkor a külsőnek is annak kell lennie. Ezért én nem beszélek semmiféle valótlanságról. Minden valós, minden az Önvaló.

Megadnád nekem a kezdő lökést a szeretetnek az elmén túli mélysége felé?

„Túl” akarsz menni? Akkor egyedül indulj, s ne vigyél semmit magaddal! Ne gondolj semmire! Még gondolatot se vigyél! A nem gondolkodás a „túl”. A gondolkodásoddal van a baj. Úgy gondolod, szenvedsz, vagy gond van a kapcsolatoddal. Ezt teljesen fel kell adnod! Ekkor nem fogsz visszatérni korábbi szokásaidhoz. Egyszerűen ne gondolkodj, és maradj egyedül! Gond csak a gondolatokkal keletkezik, amiképpen az egész világ pusztán gondolatokból ered. Minek okoznál ennyi gondot magadnak? Egyszerűen ne gondolkodj! Amikor nem gondolkozol, semmi mást nem kell tenned. Ennyi épp elég. És ne tégy semmilyen erőfeszítést azért, hogy ne gondolkodj!

(Megérti, és nevet.) Milyen egyszerű!

Ez a „túlról” jövő nevetés fogalom nélküli és nagyon más. Így kell ezt csinálni!

*

Úgy érzem, megérintettem valami olyat, amit soha azelőtt.

Ez az üdvösség, ez a boldogság, amely sohasem fog eltűnni. A semmi. Elég belőle egyetlen érintés, mert nem az időben történik. Egyetlen fénysugár elég ebből ahhoz, hogy örökre megragadja az elmédet. Nem tesz lehetővé semmiféle konfliktust közted és régi szokásaid, cselekedeteid között. Nagyon szerencsés vagy! Eszembe jut erről egy szúfi példázat.

Réges-régen történt, hogy egy hatalmas királyi udvarban mindenki a király megjelenését várta, rang szerint felsorakozva. Ekkor belépett egy egyszerű, kopott ruhájú ember, fogta magát, és beállt a sor elejére. A főminiszter felszólította az újonnan érkezettet, hogy árulja el, ki ő.
– Miniszter lennél? – kérdezte.
– Nem, több annál – hangzott a válasz.
– Király vagy talán?
– Nagyobb vagyok minden királynál.
– Isten vagy?
– Felette is állok – felelte a szegény ember.
A miniszter erre visszavágott:
– Semmi sincs Isten felett!
– Az a semmi vagyok én!

*

Az Önvaló minden középpontja?

Az Önvalónak nincs középpontja, nincs kerülete, nincs meditáló, aki meditálna a középponton, és nincs meditáció sem. Szabad, könnyed, teljesen természetes és önkéntelen. Nem gyötri fáradtság, hiszen nem létezik cselekvőség. A cselekvőség az „ezt teszem”, „azt kell tennem”, „nyugtalan vagyok”, „boldog vagyok”. Ezek a viszonyok nem léteznek, mert csak keresztülhaladnak a testen. Nem érintenek meg téged. Te mindezeknek még a fogalmán is túl vagy.
Hátat fordíthatsz minden megnyilvánulásnak, istennek, teremtménynek, de ne ijedj meg saját Önvalódtól! Évmilliókig féltél, és arra figyeltél, amire nem volt érdemes. Most ne ijedj meg az Önvalódtól! Nyisd ki a szemed, és láss!

Pápádzsí, Az csak tér!

Kitűnő! Kitűnő! Csak tér, s nincsenek határai. Minden ebben a térben van, és te vagy ez a tér. Én a tér vagyok. Nincsenek határok. Minden vágy teljesül itt, amikor ebben a térben vagy, mert minden ebben található. Ezért van, hogy Annak, aki ez a tér, minden vágya beteljesül, még mielőtt megjelenne.
A király nem mond olyat a saját országában: „Ezt és ezt a földet megveszem.” Még a gondolat sem merül fel benne, hiszen ő az egész királyság fejedelme, minden az ő tulajdona. Ugyanilyen, amikor ezzé a térré válsz: a vágyak véget érnek, s ezért a szenvedésnek vége szakad.
A vágy miatt szenvedsz. Amikor vágy jelenik meg benned, közel akarsz kerülni a tárgyához, el akarod érni, s ha eléred, boldog vagy, igaz? Azt gondolhatod, hogy a tárgy tett boldoggá, pedig valójában a vágy hiánya, az ürességnek ez a pillanata tesz boldoggá.

Üresnek lenni a vágytól: boldogság.
Térj vissza forrásodhoz, és boldog leszel.
Ez a boldogság titka.

Ahhoz, hogy megszabadulj minden szenvedéstől és haláltól, maradj meg a forrásként. Ott semmi sem létezik, minden tökéletesség, teljesség, és ez a természeted. Már Az vagy, és mindig is Az leszel. Az olyan képzetek okoznak szenvedést, mint az „én a test vagyok”, vagy „én ego vagyok”. Ezeket a képzeteket másoktól hallottad, és volt idő, amikor nem léteztek. Tökéletes voltál, sőt most is az vagy. Szabadulj meg minden képzettől, amelyet rád zúdítottak! Rázd le őket, és látni fogod, ki vagy ebben a jelen pillanatban. Milyen képzet van éppen most az elmédben?

Észreveszem, mekkora a küzdelem, amikor nem eresztem el.

Nincs szükség küzdelemre. A küzdelem a szenvedés. Egyetlen gondolatot se gondolj el, még a „ki az, aki szenvedni fog?” gondolatát, sőt az „én” gondolatát se!

Nincs én, nincs test, nincs elme,
Nincsenek érzékek, tárgyak, megnyilvánulások.

Ahhoz, hogy visszatérj, lásd meg, hogy a megnyilvánulás nem egyéb, mint ezek az érzékek és érzékszervi észleletek. A megnyilvánulás: az érzékeléseid. Az érzékek nem mások, mint a kifelé irányuló elme. Valójában nem is tudod elválasztani az elmét az érzékektől. Nem létezik elme érzékek nélkül. Az elme nem egyéb, mint az ego, az ego pedig nem más, mint az én. S az én, a létezésnek ez az érzése nem más, mint a forrás. Most induljunk el a forrástól, és nézzük meg, mi történik!

Az én úgy merül fel a forrásból,
mint a hullám az óceánból.
Hagyd ezt az ént megjelenni,
s hagyd, hogy minden hozzád tartozzon!
Az én megszületik, és egóvá válik,
az ego pedig elmévé.
Az elme érzékekké lesz, az érzékek
a nekik megfelelő érzékelések tárgyaivá.

Mindez benned van, benned,
a tudatosságban születik meg.
Tudatosságnak kell lenned ahhoz,
hogy mindent a tudatosságban láss.
De te gondban vagy,
mert úgy véled, test és elme vagy.
Ez a szenvedés oka.

Kevélység egyéni ego-elme-testnek gondolni magad; s ha mindazt, amit teszel, ennek az egyénnek tulajdonítod, az egyszerűen arrogancia. Miért ne neveznéd mindezt forrásnak? Vagy tudatosságnak?

Mindez üresség,
s te csak eltáncolod a szereped benne.
Hagyd, hadd folyjon e színjáték!
Egyénként vagy tudatosságként tekinthetsz magadra,
az egyik pusztulás, a másik béke. Mi kell még?
Maradj a van-ként, és láss!

Semmit sem kell ellenőrzésed alá vonnod; ne kívánd, hogy bármi megtörténjen. Te vagy a tér:

Minden az én, minden te vagy,
minden Az, s ez a természeted.
Semmit sem kell tenned ezért.
Hagyd nyitva a dolgokat,
és lásd meg az ürességet!
Lásd meg a vásznat,
amelyre minden kivetül!

A moziban vászonra vetített képeket látsz. Ezek közül néhány folyókat és hegyeket ábrázol, mások szerelmi románcot, megint mások olyan történetet, amelyben rablók támadnak meg embereket. Ha a filmnek vége, a vászon nem lesz nedves a folyótól, nem árad belőle a romantika, s nem lesznek rajta golyónyomok a rablók fegyvereitől. A vászon makulátlanul tiszta.
Ez a megnyilvánulás a vágyaid kivetülése, melyek keresztülhaladnak az elméden, s ezek hatására azonosítod magad a film kivetített nézőjével. De nem vagy azonos ezekkel a projekciókkal, te a vászon vagy! Ha magával a makulátlan, nem változó, örök vászonnal azonosítod magad – amely ugyanaz a film előtt, közben és után –, akkor nem fogsz változni, ennélfogva nem elszenvedni, hanem élvezni fogod a változásokat.
Minden létező ez az egyetlen makulátlan vászon. Nincs szükség gyakorlásra ahhoz, hogy a vásznat megtisztítsd, mert az mindenen túl van. Azoknak a tanítóknak, akik azt akarják tőled, hogy életeket tölts gyakorlással, a saját elméjüket kellene megtisztítaniuk.

  *  *  *

Értem, hogy az Önvaló nézőpontjából semmit sem kell tenni, de onnan, ahol én vagyok, van-e bármi, amit tehetek, hogy lazítsak az elme szorításán, és megszüntessem az egótól való függőségem?

Először is állapítsd meg, vajon a te nézőpontod a magasabb rendű, vagy az Önvalóé, s ha igen, kövesd azt! Ha magasabb rendű vagy a Teremtőnél, Atyádnál, saját Önvalódnál, ha feljebbvaló vagy, mint az Átman, akkor kövesd a saját nézőpontod, és nézd meg, hová vezetnek a gyakorlatok! Az Önvaló nézőpontja maga az Önvaló. Az igazság maga igazság. Már most itt van. Milyen gyakorlásra van szükséged ahhoz, hogy megérkezz az Önvalódhoz, és meglásd Azt? Szükséged van bármilyen gyakorlásra?

Nincs, de amikor gondolatok merülnek fel…

Az Önvaló előbb van, mint a tested, előbb, mint amit mondani akarsz, előbb, mint a szó. Hogyan éred el? Add fel mindenféle gyakorlás, módszer fogalmát! Ha ezt megtetted, mondd el, mi Az! Hol vagy? Ne gondolj semmiféle erőfeszítésre vagy gyakorlásra! Ne tégy erőfeszítést, és ne mozdítsd az elméd! Ha valóban érted, mire célzok, felteszem a kérdést: ki vagy, és mit akarsz?
Nem gyakorlás, nem gondolat; a kettő között. Ne gondolkozz, egyetlen gondolatot se kavarj fel az elmédben, s ne tégy erőfeszítést! Ha hallod, amiről beszélek, akkor most eljött az ideje, hogy te szólj. Most te mondd meg nekem, ki vagy! Ne gondolkodj, ne tégy erőfeszítést!

Én csak Istent akarom látni.

Ezért Isten most elhozott ide. Mindenki Isten, de nem látjuk, csak ha felfedezzük Őt magunkban. Ha magadban meglátod Istent, akkor látni fogod az állatokban, a madarakban és a sziklákban is.

Egyre inkább látom Istent az emberek szemébe rejtőzve.

(Nevetve)
Isten nem rejtőzködik!
Csupán azért nem látod Őt, mert máshová nézel.
Csakis Őt kell hát látnod, semmi mást!
Ekkor Isten az, aki a szemeden keresztül néz.

Add át magad Istennek, maradj csendes, és Ő átvállalja minden felelősségedet. Ameddig a saját válladra veszed a terheket, Isten nem gondoskodik róluk, s úgy tűnik, hogy rejtőzködik.

Azt állítod, Isten vagyok. A csepp ugyanaz, mint az óceán?

Nincs különbség közöttük. A cseppek összessége teszi ki az óceánt. Az óceán végtelen számú cseppből áll.

Ugyanolyan sajátosságokkal bírnak? A te nemelméd ugyanolyan, mint az enyém?

Igen, ugyanolyan sajátosságokkal bírnak. Egy szem cukor és egy kiló cukor ugyanolyan ízű. Igen, a te nemelméd ugyanaz, mint az enyém.

Azt mondod, hogy a nemelme maga a kétségnélküliség.

(Nevetve) A nemelme kétségnélküliség, hiszen ott nincs semmi, amit kétségbe lehetne vonni.

Mi a nemelme tapasztalata?

Nincs tapasztalata. Csak ezen kívül van tapasztalás, valamilyen tárgy megtapasztalása. Meg kell szabadulnod a múlt tapasztalataitól, és abban a másodpercben nem lesz tapasztalás, tapasztalandó, sem tapasztaló. Mindentől megszabadulsz. A tapasztalások időben történnek, de ebben a pillanatban nincs idő, ez a pillanat időn kívüli.

Könnyűnek tűnik elszalasztani a hétköznapi nemelme szépségét!

Nincs hétköznapi nemelme. A nemelme nem elme. A nemelme az, amikor senkire sem gondolsz. Sem magadra, sem másra!

Ahol a szavak és a beszéd eltűnnek?

Ez a nemelme. Hagyd aludni az elmét! Ez a nemelme, a szabadság, a megvilágosodás. Ám ha az elme ébren van, rabságban vagy. Hagyd az elmét aludni, te pedig maradj ébren!

  *  *  *

Tisztában vagyok vele, hogy oroszlán vagyok, de tudni szeretném, miért tartok a szamarakkal. Szeretném elhagyni a „szamárságom”, és mindig oroszlán akarok maradni.

Ha tudod, hogy oroszlán vagy, akkor nem baj, ha a szamarakkal tartasz, (nevet) hiszen a szamár az oroszlán tápláléka. Ezért nem maradhatnak együtt. Elmesélek egy oroszlános történetet, amely világossá teszi ezt.
Élt egyszer egy ember, aki azzal kereste a kenyerét, hogy mások ruháját mosta. A régi időkben a falu szennyesét szamárra málházva vitték ki a folyópartra kimosni. Történt egyszer, hogy egy nőstény oroszlán épp arra a helyre jött inni, ahol az ember mosott, amikor egy orvvadász agyonlőtte. Halála előtt még életet adott egy kisoroszlánnak. Ezután az orvvadász megnyúzta, de az újszülött kölyköt otthagyta a parton. A ruhamosó hazavitte a kosarában, és tejjel táplálva felnevelte a kisoroszlánt.
Most jól figyelj, mi történt vele! A kölyök nem tudta, ki volt az anyja, a ruhamosó etette, és őt is kivitte a folyópartra mindennap. Végül felcseperedett, így hát nevelője ezt a „szamarat” málházta fel a szennyessel. A „szamár” legelni kezdett a többi szamárral, hiszen mindenki azok szokásait sajátítja el, akiknek a társaságában él, éppen úgy, ahogy a dohányosok között élő gyermek maga is dohányozni kezd. Így alakulnak ki a szokások.
Egy szép napon, amikor a „szamár” a többivel együtt legelészett, meglátta őt egy oroszlán, és a következőket gondolta: „Nem értem. Hogyan lehet, hogy ez az oroszlán együtt eszi a füvet a szamarakkal? Az ő tápláléka a szamár, de mégis együtt legel velük! Megnézem alaposabban.”
Így hát odalopódzott a közelükbe, mire az összes szamár elmenekült, a „szamarunkkal” együtt. De az oroszlán nagy volt, és gyors, nyakon csípte a „szamarat”, és így szólt:
– Hát téged meg mi lelt? Oroszlán létedre a szamarakkal szaladgálsz együtt, tőlem pedig félsz! Ugyanahhoz a fajtához tartozunk.
– Nem, uram, ne vezess félre engem, én szamár vagyok – mondta a fiatal oroszlán, remegve a bölcs, öreg oroszlán szorításában. – Szamár vagyok, kérlek, ne egyél meg! Fivéreim és nővéreim már várnak. Engedj el, kérlek! Ne űzz gúnyt belőlem, tudom, hogy szamár vagyok!
– Oroszlán vagy, ne légy olyan bolond, hogy szamárnak gondolod magad!
– Hogyan hihetném el, hogy oroszlán vagyok? Hiszen szamár vagyok!
A bölcs oroszlán megfogta, és levitte őt a folyóhoz, majd így szólt:
– Nézd meg az arcod tükörképét a tiszta víz felszínén! Hasonlít az enyémhez?
A fiatal oroszlán felkiáltott:
– Igen, uram, az arcom olyan, akár a tiéd!
– Most tátsd ki a szádat, és üvölts úgy, mint én!
Ő azonban nem tudta, hogyan kell üvölteni. Mindig a szamarakkal iázott, és elfelejtett üvölteni, hiszen senki sem mutatta meg neki a módját. De az üvöltés a vérében volt, így hát kitátotta száját, és üvöltött! Azonnal előjött belőle az oroszlán. Az üvöltés minden kétségét eloszlatta afelől, ki is ő valójában. Azután „oroszlánunk” a szamarak után eredt, és felfalta őket. (Nevet.)
A kérdés az, hogyan lett a „szamár” egyszeriben oroszlán? Egy szempillantás alatt azzá lett. Mi tette oroszlánná? Az üvöltés! Hisz máskor mindig csak iázott.
Emiatt van szükséged a Szatgurura, aki levisz a folyópartra, és megmutatja neked a saját arcodat. Nem szamár vagy, de a szamarak társadalmában élsz, azaz olyan emberek között, akik a testükhöz kötődnek, és azt mondják: „rabságban vagyok”. Mind szamarak, akik azt állítják, „béklyóban vagyok, szenvedek, meghalok”. A Guru elmondja neked, hogy nem vagy rabságban. Üvöltsd: „Szabad vagyok!” Ettől egészen más lesz a helyzet.
Te viszont eddig csak bégettél, mert a társadalomban, ahol élsz, ez a szokás. Az oroszlánok szamarakká válnak a rossz társaságban.
Ha eljössz ide, én kitátom a szád, és kényszerítelek, hogy üvölts. Szamár szülőkhöz születtél, emiatt van ez így, de egy szamár nem állhat meg az oroszlán színe előtt.
Ne ülj tovább a saját ürülékedben, amelyet életeken keresztül ürítettél, és légy oroszlán! Tőled függ. Várj, nőj fel, szenvedj, és tedd azt, amit a szamarak tesznek! Valaki szennyest málház fel rád, s te a ruhamosó terhe alatt nyögsz. Nem! Egy szép napon egy oroszlán rád néz, és oroszlánná válsz, mivel mindig is az voltál. Szamárból nem lesz oroszlán.

Csak az ostoba, bolond, gonosz társadalom változtat szamárrá.
Az érzékek: szamarak, de te valójában oroszlán vagy
– örök, meg nem született tudatosság.
Az oroszlán-Szatguru elvisz a tudatosság tavához,
hogy megmutassa neked saját arcod. Már Az vagy,
s ez minden, amit a tanítónak mondania kell.

Birka mindenki, aki egyénnek gondolja magát,
s hatalmas, dölyfös az egója.
Az oroszlánoknak nincs énjük, nincs egójuk,
és nem gondolják magukat egyénnek.
A birkákat a vágóhídra vezetik, hogy lemészárolják őket,
de az oroszlánnak a mészáros a tápláléka.

Kedves barátom, szabad ember vagy. Ki mondta neked, hogy rabságban vagy? Gondolkozz el ezen! Senki sem kötötte össze a kezedet, senki sem verte bilincsbe a lábadat. Csupán gondolod, hogy rabságban vagy, és így rabságban is vagy. Ha azt gondolod, szabad vagy, akkor szabad vagy. Tőled függ!
Szabad vagyok, s te is az vagy. Ez csak egy gondolat. Amikor nem gondolkodsz, felébredett vagy.

Köszönöm, hogy elhoztál a folyóhoz! Eddig csak ásítoztam, nem üvöltöttem.

Akkor ásítozol, amikor aludni készülsz. Az üvöltés azt jelenti, ébren vagy. Az oroszlán bömbölése azt jelenti, ébren van, s ettől az erdő összes állata – az őztől a nyúlig – ijedtében messze szalad. Amikor viszont az oroszlán ásít, azt mondják: „Gyerünk, keressünk magunknak táplálékot!” Az üvöltést meghallva mindenki visszahúzódik az odújába.
Amikor üvöltesz, akkor az elme és a lustaság hajlamai, a béke összes tolvaja messze rohan tőled! Ezek tartanak vissza attól, hogy megtaláld az Önvalódat. Most ébren vagy, kiáltsd: „Szabad vagyok!”
Ha csak azért keresel valamit, hogy tápláld a testedet, az elmédet vagy a szemedet, az azt jelenti, ásítozol. Ezért hát kiáltanod kell: „Szabad vagyok!” S hogy hová menj? Az ego alszik, tehát eljött az ideje, hogy szatszangra járj. Azok, akik alszanak, még nem hallották az Önvalójuk üvöltését, aludtak, és továbbra is aludni fognak. Nincs rá mód, hogy elhozd őket a szatszangra, mert számukra még nem jött el ennek az ideje. Hagyd őket aludni, de te maradj ébren, gyere el a szatszangra, és úgy üvölts, akár egy oroszlán!

    • ÜRESSÉGKÉNT TÁNCOLÓ SZERETET VAGY             10
    • AZ ÖNVALÓ        25
    • A SZATGURU      55
    • KEGYELEM          86
    • SZATSZANG: AZ IGAZSÁG TÁRSASÁGÁBAN            94
    • A BENNÜNK REJLŐ SZABADSÁG JELEI ÉS ISMERTETŐJEGYEI          118
    • Brahma-dzsidnyásza: a szabadság iránti vágy      118
    • Vivék: különbségtétel béke és szenvedés között 130
    • Vairágja: lemondás az átmenetiről           136
    • Szentség: ártatlanság és tisztaság            141
    • Hit és bizalom    146
    • Jó karma és ahinszá        148
    • VICSÁRA: ÖN-KUTATÁS  152
    • Vezetett Ön-kutatás       156
    • Megválaszolt kérdések a vicsáráról         189
    • Eloszlatott kétségek az igazságot illetően             226
    • Az igazságtól való félelem eloszlatása     235
    • A tárgyiasítás megszüntetése      245
    • A kinyilatkoztatást azáltal veszítjük el, hogy elérjük          255
    • A kinyilatkoztatást azáltal becsüljük meg, hogy Az vagyunk          262
    • BHAKTI: AZ ISTENI SZERETETE    286
    • Az Istenanya      304
    • Önátadás            307
    • „BÁRHOL LÉGY, ÉN VELED VAGYOK”        319
    • A VILÁG KÁPRÁZAT          334
    • Nárájana: a káprázat teremtése 334
    • Májá: a káprázat saktija 337
    • Elme: a káprázat mozgása           350
    • Álmok: a káprázat természete    353
    • Karma: a káprázat forgatókönyve            356
    • TOLVAJOK AZ ÜRES HÁZBAN       365
    • Vágy      36
    • Ragaszkodás és múlt      385
    • Félelem és halálfélelem 390
    • Düh és kielégületlenség 397
    • SZÁDHANA: NINCS OLYAN, HOGY LÉTTÉ VÁLÁS  404
    • A keresés, a gyakorlás és a módszer csapdái        404
    • Csaló guruk csapdája      424
    • A vallások, hagyományok és ásramok csapdái     432
    • Hasznos szádhana és a gyakorlatok elhagyása    435
    • A gyakorlás elhagyása    435
    • Meditáció           442
    • Óm        445
    • Mantra 446
    • Karma-jóga        451
    • Jóga és pránájáma          452
    • Kundaliní-jóga    455
    • Játrá      458
    • Jantra    460
    • Tantrikus szex   461
    • ÜGYESEN ÉLNI  463
    • Az ügyesség lényege       463
    • Kapcsolatok, házasság és szexualitás       479
    • Foglalkozás és pénz        496
    • Gyermeknevelés              504
    • Egészség és gyógyítás    506
    • Gyógyítók           517
    • Halál és haldoklás            519
    • SZABADSÁG        530
    • Megvilágosodás               530
    • Együttérzés és szolgálat 549
    • Szeretet: a túlon túl        555
    • SZÓJEGYZÉK       562
    • A KÖNYVRŐL     567