Memento mori

posted in: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: Szerelemben a világgal című könyv • Filosz Kiadó

Hallottam egyszer egy történetet egy férfiról, aki a francia Alpokban síelt. Hirtelen vakító hóvihar borult a tájra, és elszakította őt a barátaitól. Hosszú órákon keresztül kóborolt a kegyetlen hófúvásban, amikor végre egy eldugott katolikus kolostorra bukkant. Meglehetősen késő és sötét volt, és semmilyen életjelet nem látott, de hangosan verni kezdte a fakapukat, mire egy idősebb szerzetes végre-valahára kijött, és beengedte. Kapott egy tányér forró levest, majd egy egyágyas cellába vezették. A feje fölött Jézus Krisztus képe lógott. Már éppen mély álomba zuhant, amikor hangosan kopogtattak az ajtaján. Kinyitotta, és ott állt egy szerzetes, lámpással a kezében. Memento mori – mondta, majd végigment a folyosón, és minden cella ajtaján bekopogtatott. Emlékezz a halálra! Az elcsigázott síelő az órájára pillantott. Megállapította, hogy ez biztosan valamilyen éjféli rituálé lehet, majd ismét mély álomba merült. Egy órával később ugyanez a szerzetes kopogtatott az ajtaján, és ugyanezt az üzenetet hozta: Memento mori. Egész éjjel, minden egyes órában. Ezeknek a szerzeteseknek nem engedtetett meg, hogy ezt valaha is elfelejtsék.