Mi a dharma?

Az idézet forrása: A szív csendje című könyv • Filosz Kiadó

A saját dharmánkban kell lennünk. A dharma jelentése: a helyes út. Most a dharmádban vagy, bármi legyen is az, mivel nincsenek tévedések. A dharma, amelyben látszólag vagy, a karma eredménye. Ezért mondom mindig azt, hogy most is a helyeden vagy. Az a dharmád, hogy teljesen meghaladj és átváltoztass mindent, és megszabadulj.

Amikor nincs karma, nincs dharma sem, nincs semmi. De amíg keresel, hálásnak kell lenned a dharmáért, amelyben vagy. Ne érezd úgy, hogy valami nincs jól, hogy nem vagy a helyeden, vagy hogy valami másnak kellene lenned. Ismerem ezt, mert sokszor hallom: „Robert, annyira spirituálisnak érzem magam, hogy valójában nem is tartozom ide, a Földre.” (Nevetés.) Ha nem tartozol ide, akkor mit keresel itt? Miért vagy itt? Mindaddig, amíg itt vagy, és érzed, hogy itt vagy, addig oda tartozol, ahová tartozol. Ez a dharmád, amit egy érdekes történet szemléltet.

Volt egyszer egy szent, aki egy fa alatt meditált. Két kezét az ölében nyugtatta, amikor egyszer csak egy nőstény kisegér pottyant a tenyerébe, nyilvánvalóan egy madár csőréből. A szent megsajnálta a kisegeret, és mivel nagy sziddha volt, azaz a hosszú meditációval töltött évek alatt hatalmas erőre tett szert, az egérkét bájos kislánnyá változtatta és hazavitte. A felesége el volt ragadtatva, mivel nem lehetett gyermeke, és most boldog volt, hiszen lett egy kislánya. Mindketten nagyon szerették a lányt, és szép fiatal hölgyet neveltek belőle.
Egy napon az asszony így szólt a férjéhez:
– Ideje, hogy a lányunk férjhez menjen. Hol találhatnánk megfelelő férjet neki?
– Már tudom is! Megkérdezem a Napot – válaszolta a szent ember, majd kiment, és megszólította a Napot. – Nap úr, a lányunk eladó sorba került, és megfelelő férjet keresünk neki. Tudnál segíteni?
– Minden bizonnyal. Én magam fogom elvenni őt – válaszolta a Nap.
Milyen lehet feleségül menni a Naphoz? A szentet felvillanyozta a gondolat, és felkiáltott:
– Ó! Mily öröm ért, hogy a Nap az én lányomat választotta feleségül!
Berohant a házba, és elmondta a feleségének és a lányának.
– Nem, apám. Nem megyek hozzá a Naphoz. Túl fényes, még megéget. Találj nekem más férjet!
A szent ember ismét kiment, és így szólt a Naphoz:
– Nap úr, a lányom nem akar hozzád menni, mert fél, a fényed még megégeti. Nem jut eszedbe valaki, aki még nálad is hatalmasabb, és aki elvenné a lányomat?
A Nap elgondolkodott, majd azt felelte:
– A felhő hatalmasabb nálam, mert a felhők sokszor elrejtenek engem, nem látszom tőlük, és ez ellen semmit sem tudok tenni. Tehát a felhő hatalmasabb nálam. Kérdezd meg őt!
A szent ember esdekelve fordult a felhőhöz:
– Felhő úr, van egy eladó sorban lévő lányom, és megfelelő férjet keresek neki. Segítenél nekem? Ismersz valakit, aki elvenné őt feleségül?
– Majd én! Én elveszem őt feleségül – vágta rá a felhő.
Ekkor a szent embert ismét hatalmas öröm öntötte el. „El sem hiszem, hogy egy felhő fogja elvenni a lányomat! Ez pompás!”
Berohant a házba, és elújságolta a feleségének és a lányának. A feleségével majd kiugrottak a bőrükből örömükben, de a lányuk csak annyit mondott:
– Nyugodj meg, apám! Nem akarok hozzámenni a felhőhöz, mert amikor esik az eső, bőrig fogok ázni. Szerezz nekem egy jobb férjet!
A szent ekkor újra kiment a felhőhöz, és beszámolt neki a történtekről.
– Nem jut eszedbe valaki más? – kérdezte.
– Nos, mit szólnál Hegy úrhoz? – javasolta a felhő. – Van itt egy óriási hegy, amely még nálam is hatalmasabb. Amikor ott hömpölygök körülötte, nem tudok áthatolni rajta, és ez ellen semmit sem tudok tenni. Tehát a hegy igen hatalmas.
A szent ember kérlelve fordult a hegyhez:
– Hegy úr, nem tudsz valakit, aki elvenné a lányomat feleségül?
A hegy szintén felajánlotta, hogy elveszi a lányt, ami ismét hatalmas örömmel töltötte el a szentet. Még hogy a hegy elveszi az ő lányát! Mi lehetne ennél nagyszerűbb? Berohant a házba, elújságolta a hírt a feleségének, aki ugyanúgy le volt nyűgözve, ám amikor elmondta a lányának, az a hegyhez sem akart hozzámenni.
– Ugyan már, apa! Nem mehetek hozzá a hegyhez. A hegyen mindenhol kaktuszok nőnek, és ha megölel, össze-vissza fognak szurkálni. Találj valaki mást!
A szent ember visszament a hegyhez, és beszámolt neki a lányával folytatott beszélgetésről.
– Nem tudsz valaki mást ajánlani a lányom számára? – kérdezte.
– Nos, az egyetlen, aki eszembe jut, és aki hatalmasabb nálam, a kisegér, aki a lábamnál él. Lyukakat fúr belém, oda épít fészket, és én semmit sem tudok tenni ellene. Minden bizonnyal hatalmasabb nálam, ha ilyesmire képes. Kérdezd meg az egeret!
A szent ember felkereste az egeret, és megkérdezte tőle:
– Egér úr, van egy eladó sorban lévő lányom, és megfelelő férjet keresek neki. Nem tudnál segíteni?
– De igen, majd én elveszem feleségül! – vágta rá az egér.
A szent el volt ragadtatva. Ki hitte volna, hogy egy egér fogja elvenni a lányát! A feleségéhez rohant, elújságolta neki a hírt, majd együtt mondták el a lányuknak. A lány elgondolkodott, és azt mondta:
– Rendben, hozzámegyek az egérhez. Az egér nagyon aranyos. A felesége leszek. De apám, meg tudnál tenni értem valamit? Változtass engem is kisegérré!
Erre a szent ember kicsiny egérré változtatta a lányt, azok nagy lakodalmat csaptak, majd boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Bent, a hegyben. Na már most, mi a történet erkölcsi mondanivalója? Három választási lehetőségetek van:
a) Minden ember lányának egy egérhez kellene férjhez mennie.
b) Eredetileg ez volt a lány dharmája, mivel egérnek született. Beteljesítette a dharmáját és megszabadult.
c) Ha egy heggyel, felhővel vagy egérrel kötsz házasságot, a gyerekeid torzszülöttek lesznek, akiket cirkuszban lehet – jó sok pénzért – mutogatni.
Melyik tehát a helyes válasz? Természetesen a b). A történet azt a tényt igyekszik megértetni, hogy a dharmád az, amit át kell élned. Ha próbálod megváltoztatni, csak telnek az évek, mindenféle hibát fogsz elkövetni, és mindenféle gonddal fogsz szembenézni. Bármi legyen is a dharmád, azt a karmád hozta el számodra. Következésképpen ne küzd ellene! Áldd! Ezt olykor nehéz megérteni. Mivel az a benyomásod, hogy ha szörnyű, rettenetes helyzetben vagy, akkor abban benne kell maradnod, nem pedig változtatnod rajta. Ez a végső igazság. Pontosan ezt kell akarnod. És tudod, miért? Mert a tapasztalatod szintjéhez tartozó kondicionáltság benned található. Ami azt jelenti, hogy ha változtatsz a környezeteden, vagy változtatsz a helyzeteden, a benned lévő szanszkárák és kondicionáltság pontosan ugyanolyan helyzetbe fognak sodorni, csak más emberekkel, más környezettel. De még nem léptél ki abból a helyzetből. Így újra meg újra meg újra meg kell tapasztalnod ugyanazt.