Robert Adams

Kategória: Életrajzok | 0

1928. január 21. – 1997 . márc. 2.

Robert Adams egy amerikai neo-advaita tanító volt. Fiatal korában Sri Ramana Maharsi követője lett az indiai Tiruvannamalaiban. Élete későbbi szakaszában rendszeresen szatszangokat tartott californiában követők kisebb csoportjai számára.

Robert Adams

A nyugati születésű Robert Adamst világszerte, számos hagyományban elfogadják mesterként, spirituális tanítóként, rendkívüli bölcsként, nagy megvilágosodottként. Teljes mértékben spontán és megkapó beszélgetései eredeti, tiszta formájukban mindenki számára követhető életvezetési elveket és ritkán fellelhető útmutatást jelentenek.

Modern misztikus volt, aki felismerte az időtlen igaz­ságot, és kijelentette: „Ritka lehetőség ez a kibontakozásra, a világon való felülemelkedésre, a zavartalan boldogságra, amely a valódi természeted.”

Robert Adams a belső transzcendencia képviselője volt, és tanítása kiemelkedik a filozófiák sokasága és az ősi igazságok nyugati kultúrában megjelenő formái közül. Az ortodox hagyományokban is megbecsülik őt, hiszen tiszteletben tartotta a helyes cselekvés ősi szabályait és a józan ész értékeit, miközben modern vitalitás hatotta át, és elérhető mindenki számára, aki magasabb rendű látásmódhoz szeretne felemelkedni. Robert Adams megmutatta, hogyan élhetünk zűrzavaros világunk mindennapjaiban emelkedett tudattal és az örök valóság ragyogó, közvetlen tapasztalatával, amelyben „a szenvedés véget ér”.

Olyan kultúrában élünk, melynek hite szerint a szelíd alázat, a finomság és a nyílt szív a passzív intellektualizmus, valamifajta avítt hősiesség jele. Robert beszélgetéseinek hallgatói azonban a felébredés lehetőségére döbbetek rá. Szavai magával ragadnak bennünket, és az ősi bölcsek és szentek határtalan szellemét árasztják. Robert Adams egyértelműen olyan atmoszférában időzött, amely túl van a tömegemberek anyagias világán. Könnyedén és mégis hatalmas mélységgel válaszolt a legbonyolultabb kérdésekre és kihívásokra is, érkezzenek azok bár teológusoktól, professzoroktól, magas méltóságú személyektől, papoktól vagy ismert spirituális tanítóktól. Teljes mértékben hiányzott belőle, hogy bármit bizonyítson vagy elnyerjen, ami – szelíd alázatával együtt – meglepetést vált ki kérdezőiből, hiszen egyszerűen meleg fogadtatásban részesít mindenkit abban a végső igazságban, amely egyesít, nem pedig megoszt.
Alakíts ki testvéri érzületet mindenki iránt!

Robert Adams istenfélő családban nevelkedett Manhattanben, New Yorkban, európai származású édesanyja szeretetétől övezve. Gyermekkorában drámai erejű misztikus tapasztalatokban részesült, melyek hatására a tudatosság üdvös állapotaiba merült (ezekre utalnak hagyományosan a szamádhi állapotaiként), és képes volt mások szívébe látni. Később felkereste korának két híres szentjét, akik megerősítették, hogy tudatállapota különleges, tiszta, és az isteni valóságot hordozza. Egy másik szent rendszeresen megjelent neki gyermekkorában: a híres Ramana Maharsi, akit az India titkai című könyv ismertetett meg a Nyugattal. Gyakran ott állt a kiságyánál, és számára érthetetlen nyelven beszélt hozzá. A fiú többször mesélt barátainak a jelenségről, azt gondolva, hogy mások is tapasztalnak ilyesmit, de amikor kinevették, ráébredt, hogy egyedül ő látja, és úgy döntött, nem beszél róla többé. Az ősz hajú kis ember a közelében maradt egészen hétéves koráig, amikor is, apja halálával egyidejűleg, a látogatásoknak vége szakadt.

Ezek után Robert kifejlesztett magában egy természetfeletti képességet, amelynek segítségével bármit elő tudott teremteni, legyen az édesség, hegedű – amire annyira vágyott –, de még az iskolai vizsgák – amelyekre pedig soha nem készült – válaszai is. Ezt úgy idézte elő, hogy Isten nevét háromszor elismételte. Pillanatok múlva kívánsága teljesült.

Robert Adams később feleségül vett egy spirituális családból származó tehetséges művésznőt, és az utána következő negyvenhárom évben a családjával élt, odaadással, visszautasítva közösségek és ásramok felkéréseit. Árva gyermekeket fogadott örökbe, és az ősi védikus elvek szerint élte a hagyományos családi életet – modern külvárosokban, kedvenc kertjétől, zenéitől és állataitól körülvéve, valamint csendesen segítve különböző humanitárius ügyeket.
„Enyhítsd mások szenvedését!” Modern példája üdítő emlékeztetője annak, hogy a belső kibontakozás a modern életben is elérhető. Különböző hitű keresők és tanítók serege érkezett hozzá, hogy osztozzanak tapasztalatában. Eredetileg ő ismertette meg Amerikával a korábban kevéssé ismert Ön-kutatást, továbbá az „Örök Most” tanítását. Nagyra becsülik azért, mert személyesen közvetítette a védánta örömteli üzenetét az életében, napjaink miriádnyi értelmezését megelőzően. Az a ragyogás, amely önmagára ébredéséből, derűjéből és tiszta szívéből árad, megismertette az amerikai kultúrával a valódi megvilágosodást, valamint az évszázados igazságból fakadó mély erkölcsiséget. Atyai melegséggel emlékeztet bennünket: „Az Ön-kutatás során ne feledkezz el a szeretetről!”, hangsúlyozva, hogy tanításának egyik alappillére a szeretet igazsága.

Ez a modern misztikus egyszerűen kijelenti: „Annak a megvilágosodásnak a tanítása ez, amelyben minden szenvedés megszűnik, és a zavartalan boldogság veszi át a helyét. Ez a saját tapasztalatom. Arra kértetek, hogy osszam meg veletek.” Robert Adams rendszeresen utalt szellemi nagyságokra, a nyugati keresztény hagyomány képviselőit is beleértve, saját rendkívüli tapasztalatairól szóló beszámolói mellett, ami az irántuk érzett tiszteletéről tanúskodik. Hitelessége abból fakadt, hogy derűsen és személyesen testesítette meg azt, amiről beszélt, még későbbi betegsége idején is. Ez az öröm, amelyre alig emlékezünk, valójában a saját, örökké jelen lévő Önvalónk.
A szív csendjében egy igazi bölcs és misztikus vezeti az olvasót személyesen és eredeti módon, annak köszönhetően, hogy elmerült saját napi gyakorlásában, személyes meditációjában, az emberiség érdekében végzett önzetlen szolgálatában és a töretlen Ön-kutatás gyakorlásában. Robert Adams tanításának számos rétege van, és egy olyan ösvényt jelöl ki, amely a modern korban élő ember életének gyökeres átalakulásához vezet, miközben mindvégig megmarad egy belső síkon, folyamatosan elmerülve „Isten jelenlétében, a mindent átható boldogságban”. Ezt a közvetlen tapasztalatot találjuk A szív csendjének összes lapján.

Robert Adams mélységes, nem e világi békéjéve találkozva sokan meglepődnek, amikor felfedezik, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetett a „három erényre”, a szeretetre, az együttérzésre és az alázatra, mint kulcsfontosságú tényezőkre a végső felébredéshez vezető úton. „Mit gondolsz, mi az igaz természeted?” – kérdezte, majd válaszával kétséget sem hagyott: „Nem más, mint a mindent átható szeretet, Isten.” Másutt megjegyzi: „Nem arról az Istenről beszélek, amelyik az égben van. Nem valamilyen antropomorf istenségről beszélek, hanem a tiszta valóságról, a tudatosságról. Amikor Istent mondok, az abszolút intelligenciára utalok.”

A szív csendjében nem csupán kristálytiszta tanításokat és a személyes életünkre alkalmazható útmutatásokat kapunk, melyek messze az általános, halandó létezés sűrűjén túli régióból érkeznek hozzánk, hanem kérdés-válasz részeket is, amelyekben Robert Adams közvetlenül és kérlelhetetlenül szembeszáll minden kétséggel, fájdalommal, kihívással és személyes szenvedéssel, melyekkel kapcsolatban kérdezik, és sohasem tiszteletlen vagy lekezelő módon válaszol, hanem mindig kedvesen és felismerve a kérdező szívének legégetőbb szükségét, amely jóval túl van az emberi ego hamis keménységén. „Válj igaz Önvalód élő megtestesülésévé!” Irányítása alatt egy láthatatlan erő hatására megnyílunk. „Aki megtapasztalta az igazságot, abból csak a szeretet árad.” Az erő, mely Robert Adams szelídségében rejlik, arra szólít bennünket, hogy mélységesen tűnődjünk el ezen a lehetőségen.

A szobát, amelyben beszélt, mindig sziporkázó jókedv járta át, és észrevehető emelkedettség volt jelen. Szilárd, konvencionális útmutatását, az életről, gyermekekről, nemártásról, vegetarianizmusról és szeretetről alkotott nézőpontját mélyen áthatja az emberség. Robert Adams ritka megértést mutatott a modern életünkkel járó belső elidegenedettség iránt, mely távol van attól, „ami a megnyilvánult öröm”, és felfedi, hogy ebben a mulandó világban a szív gyengédsége, mások szenvedésének enyhítése és igaz természetünk megbecsülése az egyetlen értelmes emberi cselekedet, amelynek valódi Önmagunk ismeretén kell alapulnia. Tömör útmutatói, melyek arra irányulnak, hogy adjuk át magunkat Istennek, aki nem különbözik valódi Önmagunktól, ellenállhatatlanul vezetnek bennünket, meghaladva „az Isten közvetlen tapasztalatától mentes, pusztán mentális tudást”, „a bennünk lévő elképzelhetetlen szépség” személyes, közvetlen megtapasztalásához.

Robert Adams kiváló humorérzékkel volt megáldva, szerette a tréfát, mindig gyermeki mosoly bujkált a szemében, miközben az önfeláldozás hagyományos mélységei, belső tisztaság és az emberi világ meghaladása jellemezte, és jókedvét látszólagos betegsége idején is megőrizte. Ez a modern bölcs csendesen és rendkívül fegyelmezetten élte a mindennapi életét is. Napfelkelte előtt kelt, gyakran hegyet mászott, mérföldeket gyalogolt, órákig úszott az óceánban, vagy csendben ült, és csak úgy sugárzott belőle a szinte tapintható és mélységes béke és fényesség, amely az igazság közvetlen felismerésének volt az eredménye. A belőle áradó hatalmas béke egy mélyen húzódó, érintetlen húrt pendít meg bennünk, és örökre megváltoztat minket.

Robert Adams mindenki igaz vallását vagy személyes hitét elfogadja, mint érvényes ösvényeket a megvilágosodáshoz. „Ha az ember átad mindent, megkap mindent.” Rabbik és papok, tanítók és keresők váltak eggyé a megújhodás és az újjászületés belőle eredő ragyogásában, és állapodtak meg szilárdan egy olyan igazságban és szeretetben, amelynek a földi szeretet halvány mása csupán. „Sohase mondd, hogy semmi sem valós. A világ önmagában káprázat. Isten, a világként, valós.”
Robert Adams elhangzott szavait, tanításait évtizedek óta kiadják, napjainkban is jelennek meg könyvek és folyóiratok, amelyek közlik élő, felébredéséből fakadó üzenetét. „Örvendezzetek! Ragyogjon fel az igazi nap!” Ebben a gazdag, élvezetes, könnyen érthető, párbeszédes stílusban íródott műben minden fontos kérdés felmerül, minden kétség, minden lehetőség górcső alá kerül a végső igazság szempontjából, egy mindenekfölötti, mégis ismerős tiszta tudatosságban, amely az örök, változatlan, mindent átható és nagyon is valós tapasztalati valóságra irányul. „A létezésünk alapját jelentő boldogság” többé már nem üres szólam lesz, hanem azzá válik, akik vagyunk. S hirtelen visszaemlékezünk arra az igazságra, amelyet Robert Adams felfedett, valamint arra, ahogy ott ült a gyerekek között fehér öltönyében és baseballsapkájában, s időnként buborékokat fújt a rágógumijából.

A szerző könyvei