Szanszkárák: gondolkodási minták

Kategória: Könyvrészletek | 0

Az idézet forrása: Gyakorlati útmutató a meditációhoz című könyv • Filosz Kiadó

Meditáció

A pszichológia tanulmányozása a Nyugaton több mint száz évre nyúlik vissza, a risik azonban több ezer éve értékes lélektani felismerésekre tettek szert. Az egyik ilyen felismerés a szanszkárákkal, a mentális benyomásokkal vagy kondicionálással kapcsolatos, amelyek a tapasztalatok nyomán maradnak hátra.

Minden tapasztalat szanszkárát, azaz nyomot vagy benyomást hagy az elménkben, amelyek olyanok, akár a lábnyomok a homokos tengerparton. Ha ugyanaz a tapasztalat többször előfordul, a benyomás mélyebb lesz, úgynevezett mentális barázdát vagy vájatot hozva létre. A későbbi gondolatok nagyobb eséllyel követik ezt a barázdát, éppen úgy, ahogy a túrázók nagyobb valószínűséggel követik a jól kitaposott ösvényt a ritkán használt helyett. Azzal, hogy a szanszkárák adott mederbe terelik a gondolatainkat, szokásszerű gondolkodási mintázatokat hoznak létre.

Egy hagyományos metafora a folyó által kialakított vízmosáshoz vagy szurdokhoz hasonlítja a szanszkárákat. Ahogy a víz századokon keresztül áramlik a folyómederben, fokozatosan egyre mélyebb vájatot mos a földbe. A vájat mélyülésével a folyó további vizet tud gyűjteni, ami által még mélyebbre képes hatolni a talajba. Az évezredek és évmilliók során folyamatosan áramló víz keresztül tud vágni a szilárd kőzeten. A fenséges Grand Canyon ilyen módon keletkezett Arizonában.

Több millió év során a hatalmas Colorado folyó mély barázdát vájt a földbe, miközben geológiai erők a területet megemelték. Az ennek eredményeként keletkezett kanyon közel ötszáz kilométer hosszú, és helyenként több mint másfél kilométer mély.

Meditáció

Ha a gondolkodás szokásszerű mintái olyan mélyen bemaródnak az elmébe, mint a Grand Canyon, akkor hogyan remélhetjük egyáltalán, hogy megváltoztathatjuk őket? A Colorado folyó sohasem menekülhet el a kanyon roppant falai közül. De ha valamiképpen szükséges lenne megváltoztatni az útját, ez az óriási feladat úgy lenne kivitelezhető, hogy a folyó irányát még az előtt változtatjuk meg, mielőtt belép a szurdokba. Ha megváltoztatjuk folyásának irányát, teljesen kikerülheti. Ekkor több millió év alatt végül új kanyont vájna magának.

Ez a hasonlat gyakorlati stratégiát kínál a szanszkáráink, szokásszerű gondolkodási mintáink megváltoztatásához. Gyakran az a legjobb módja egy rossz szokás elhagyásának, hogy jobb szokással váltjuk fel. Például a dohányos nem a cigaretta után nyúl, hanem répát rágcsál helyette. Ugyanígy megszabadulhatunk nemkívánatos gondolati mintáktól azáltal, hogy új, kívánatos mintákkal helyettesítjük őket.

A tudósok csupán nemrégiben fedezték fel, hogy szokásszerű gondolkodási mintáink ténylegesen az agyunk neuronjaiba vannak „huzalozva”. A neuroplaszticitásnak nevezett mechanizmus révén az ismétlődő gondolatok és viselkedési minták lassan fizikai változásokat okoznak az agyunkban. Neuronok bizonyos csoportjának gyakran ismételt tüzelése vagy kisülése arra szoktatja a neuronokat, hogy együtt süljenek ki. Ez egy új mentális barázda vagy vájat kialakulását eredményezi: egy új szanszkárát. Ha szándékosan más neuroncsoportot sütünk ki újra meg újra, új szanszkárát hozhatunk létre. Agyunknak ezt a sajátosságát használják ki bizonyos meditációs technikák, hogy jótékony hatású, új gondolati mintákat alakítsanak ki.