Történet az igazhitről

Az idézet forrása: Srí Rámakrisna evangéliuma című könyv • Filosz Kiadó

Az igazi hit

„Egy bráhmana pap egy család imaházában szolgált. Egyszer el kellett mennie valahová, ezért a fiára bízta az istentisztelet megtartását. Megmondta a fiúnak, hogy tegye az ételfelajánlást az Istenség elé, és győződjön meg róla, hogy Az meg is eszi. A fiú, követve apja utasításait, a képmás elé tette a felajánlást, és csendben várt. A képmás azonban egy szót sem szólt, és az ételfelajánlást sem ette meg. A fiú sokáig nézte figyelmesen. Szilárdan hitt abban, hogy az Istenség le fog jönni az oltárról, leül a felajánlás elé, és elfogyasztja. Ekkor így imádkozott:

– Ó, Uram, gyere, és egyél! Későre jár, nem várhatok tovább.- Az Úr azonban nem válaszolt. Ekkor a fiú sírni kezdett:

– Uram, apám meghagyta, hogy győződjek meg róla, hogy megeszed a felajánlást. Miért nem jössz? Apámhoz bezzeg eljössz, és az ő felajánlását megeszed! Mit tettem, hogy hozzám nem ereszkedsz le, és az én felajánlásomat nem eszed meg?- Sokáig sírt keservesen. Egyszer csak felnézett, és azt látta, hogy az Istenség emberi formában eszi a felajánlást. Az istentisztelet végeztével a fiú kijött az imaházból, mire a háziak így szóltak hozzá:

– Ha vége az istentiszteletnek, hozd ki a felajánlást!

– De hiszen az Úr mindent megevett.« Megrökönyödve kérdezték:

– Mit beszélsz? – A fiú teljes ártatlansággal válaszolta:

– Miért? Az Úr mindent megevett, amit felajánlottam Neki.- Ekkor bementek az imaházba, és döbbenten látták az üres tányérokat. Ilyen az igaz hit és a valódi vágyakozás ereje!”