Tudatosság: a valóság vetítővászna

Az idézet forrása: A szív csendje című könyv • Filosz Kiadó

Nos, mi a tudatosság? Azt mondhatjuk, hogy a tudatosság egy olyan erő, amely ismeri önmagát. Önálló, abszolút valóság. Más szóval, nincs semmi, csak tudatosság. Nincs tudatosság és te, vagy tudatosság és a világ. Csak tudatosság van. A tudatosság úgyszólván a valóság vetítővászna, és az egész univerzum képei a valóság vásznára vetített képek.

Amikor moziba mész, és elkezded nézni a filmet, a vásznat eltakarják a képek. Teljesen elfeledkezel a vászonról, nem gondolsz rá többet. A képeket nézed, azokkal azonosulsz. Élvezed a filmet, a vászon pedig távol van tőled. Ám ha megpróbálod megragadni a képeket, mit ragadsz meg? A vásznat, nem pedig a képeket. A képek sohasem léteztek, a vásznat fogod meg.

Ugyanez a helyzet velünk: elfelejtjük, hogy vetített képek vagyunk az élet filmvásznán. Valójában a vászon vagyunk, amely tudatosság. Sok-sok testet öltésen keresztül azt hisszük, hogy a kép vagyunk, egy személy vagyunk, és vannak mások, vannak külső dolgok, amelyekkel meg kell küzdenünk ebben a világban. De én azt mondom neked, hogy ezek a dolgok hamisak. A képek olyanok, mint a délibáb vize. Mint a kígyó a kötélben. Mint az ég kékje. Hiszen nincs ég, és nincs kék. Amikor pedig felfedezed, hogy a kígyó valójában kötél volt, akkor soha többé nem fog megijeszteni. Amikor hajszolod a vizet a délibábban, akkor csalódás ér, csak homokot markolsz. Más szóval ezek optikai csalódások. A világegyetem, barátaim, optikai csalódás.